Önkéntes tábori gondolatok.

Utó és aktuális gondolatok a táborról

Egy kis izelítő azoknak, akik nem voltak a táborba és egy kis nosztalgia, kedves emlék azoknak, akikkel együtt lehettem.

            Nem is tudom hol kezdjem. Igaz, rímes összefoglalót ígértem Hajnának, ez most nem az lesz, de ami késik nem múlik.

            Nagy izgalommal, felbuzdúlva indultam el a táborba. Égtem a vágytól, hogy hasznos lehessek,tehessek valamit, segíthessek és hát persze amint az a táborokban általában történni szokott, jól érezzem magam, új arcokkal, személyiségekkel ismerkedhessek, és nem utolsó sorban, hogy  kicsit kikapcsolhassam a „hétköznapi” felíratú gombot magamon, ami többnyire sikerült is. Olyannyira, hogy az első két nap úgy éreztem magam a munkahelyen, mint, aki egy ismeretlen helyre csöppent és azóta is naponta gondolok a táborra. Nem szeretném, ha túl csöpögősre sikeredne ez az iromány, de nem garantálhatom, hogy nem lesz az.

            Nem is találok megfelelő szót a szótáramba amivel jellemezhetném a tábort. Egy teljes hét alatt számtalan inger,érzés ért. Úgy érzem, vagyis inkább tudom, hogy sok mindennel gazdagabb és teljesebb ember lettem. Bátran merem állítani,hogy nekem ott kellett lennem, ennek így kellett történnie, ki lettünk választva erre a nemes feladatra.

            Hogy legyen egy kis beszámoló jellege is ennek a dolognak, akkor megemlítenék pár dolgot. És kezdeném akkor a délelötti munka részével. Nekem személy szerint egészen kellemesen teltek a délelöttök. Jó volt a csapat, a hangulat, jókat szórakoztunk,végeztük a feladatunkat és hát a munka sem ölt meg. Nálam a pálmát Orotva viszi. A borvízforrás, a virágos rét, a csodás táj, a szamóca, Imre bácsi vendégszeretete, az út a füves néni fele, a találkozás a füves nénivel, kimondhatatlanúl csodálatos volt. És hát látni a végeredményt,a munkánk gyümölcsét minden helyszínen, fantasztikus élmény volt. Azt is jó volt figyelemmel kísérni, hogy kisebb-nagyobb alkudozások, véleményeltérések ellenére milyen, szinte egyként, türelemmel, és kötelességtudattal végezte mindenki a munkáját.

            A délutáni féjszbuk program is elnyerte tetszésemet, csak azt sajnálom, hogy  nem volt lehetőség több mindent kipróbálni. Ezen programok közül dobogos helyet érdemel a 4 gyerekes Bucskó házaspár interaktív előadása és a nemezelés.

            Az esték is egész hangulatosra sikeredtek. A tábori estek sorozatának gyöngyszemei számomra a táncház (annak ellenére, hogy nem sokat táncoltam), a filmest és a kaszinnyó voltak.

            Annyi minden van bennem a táborral kapcsolatosan, hogy negyedét sem tudom leírni,megosztani.

            Úgy  vélem, hogy az összes táborlakó nevében kijelenthetem , hogy külön elismerést és egy megalájkot érdemel tőlünk a fáradtságot nem ismerő szervezői csapat. És köszönet illeti a ditrói közösséget is, hogy ott lehettünk és részesei lehettünk az életüknek.

            Egy  nagy  ölelés mindenkinek és találkozunk jövőre is. Addig is ki-ki táplálkozzon az élményekből, mert azt hiszem van mindenkinek bőven belölük.